A nemzeti konzultáció kapcsán valószínűleg sokan elgondolkodtak azon, léteznek-e igazán korszerű eszközök arra, hogy az állampolgárok véleménye viszonylag közvetlenül megjelenjen a politikában. A két kulcsszó a „korszerű” és a „közvetlen”.

Léteznek-e arra korszerű eszközök, hogy az állampolgárok véleménye viszonylag közvetlenül megjelenjen a politikában? A korszerűség ma egyre inkább a web igénybevételét jelenti, a közvetlenség pedig a politikában a képviseleti folyamatok kanyarulatainak akár formális, akár informális lerövidítését feltételezi.

Az ilyen technikák általános megnevezése az e-részvétel (e-participation), ami a tágabb e-demokrácia fogalom része. Ez utóbbit pedig szokás az e-kormányzat (e-government), ill. esetenként az e-kormányzás (e-governance) egyik leágazásaként definiálni.

Az e-kormányzat az OECD meglátása szerint az információs és kommunikációs technológia (IKT) csatasorba állítása a jobb kormányzás érdekében. Az e-kormányzat költséghatékonyabbá teszi a kormányzati munkát (a „háttérirodát”); az igazgatás jobb szervezése egyrészt a felgyorsult gazdasági és társadalmi folyamatokhoz illeszkedő gyors reakciót biztosít a szakpolitikák alakításában, másrészt támogatja azok hatékony végrehajtását is. Eközben „fogyasztó-orientált” szolgáltatásokat is nyújt: testre szabottan, egyszerűen, weben vagy más csatornán keresztül, csökkentve a társadalom adminisztrációs terheit. Ez, valamint az állam IT-fejlesztési megrendelései gazdasági növekedést indukálnak. S végül, ami a témánk szempontjából a legfontosabb: kétirányú, tehát jobb kapcsolatrendszert épít ki a kormány és az állampolgárok között, vagyis erősíti a demokráciát és a mindenkori kormányzatba vetett bizalmat, sőt az általános IKT-kultúrát is fejleszti.

Vajon Magyarországon milyen előzményekkel, adottságokkal és lehetőségekkel számolhatunk az e-részvétel terén?

Magyarok és az e-részvétel

Nemzeti Konzultáció

A Fidesz-kormányzat a nemzeti konzultáció (NK) negyedik körén van túl, és időnként újabb fordulók terve is felmerül, például a hajléktalanokról vagy a határon túli magyarok bevonása érdekében. Ezek a konzultációk jelenleg szinte teljesen papíralapúak. Gyakran elhangzó kritika, hogy ez túl költséges. A hivatalos tájékoztatás szerint tavaly egy konzultáció mintegy 860 millió forintba került, ami kb. egy népszámlálás költségeinek a hatoda. Ugyanakkor internetet csak a lakosság 59 százaléka használ, azaz egy online megoldás nem tenné lehetővé a polgárok megfelelő reprezentációját. De miért kellene egyetlen kizárólagos kommunikációs csatornában gondolkodni? Épp a 2011-es népszámlálás megoldása volt az, amely egyaránt lehetővé tette a papíralapú és az online válaszadást is.

Eddig a folyamat közepéről beszéltünk, de az is érdekes, milyen online felületen jelenik meg a felhívás, elérhető-e megtekintésre a kérdőív, valamint az értékelés után mit kap vissza a polgár. A kormányportál rendszeresen hírt ad a nemzeti konzultációkról, ami pozitívum. De ha igaz az, hogy a fölvetett témák születendő jogszabályokhoz kötődnek, miért nincs nyoma ilyen kötődésnek a portálon, ahol jogszabálytervezetekre lehet rákeresni?

Maga a kérdőív online felületen alig érhető el, a legutóbbi pl. csak a Fidesz honlapjáról, noha nem párt-, hanem kormányzati kezdeményezésről van szó. A hivatalos kormányzati visszacsatolás személyesen címzett papírlevelekben történik. Bár ez a megoldás megfelel az etikettnek (hiszen papírlevélre válaszol), manapság elvárható, hogy legalább kiegészüljön egy olyan online tájékoztatással, amely nemcsak viszonylag olcsó, de – az IKT lehetőségeit kihasználva – beágyazza az információt egy tágabb kontextusba: a NK teljes folyamatába: háttéranyagokkal, linkekkel, hozzászólásokkal (Web2.0!). Ilyen jellegű tájékoztatást Orbán Viktor Facebook lapján lehet találni, pl. Válaszok a nyugdíj, nyugellátás témakörében címmel. Ugyanakkor ott nem olvasható ki, hogy milyen arányban milyen válaszok érkeztek az egyes kérdésekre. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Facebook mégiscsak egy külső, független szolgáltató, így egyrészt informális csatornának tekintendő, másrészt esetleg nem teszi lehetővé olyan portálfunkciók kialakítását, amelyeket a kormányfő egyébként szívesen biztosítana.

Párbeszéd a Nemzetért

A kormány mellett a mindenkori ellenzék számára is ésszerű döntés, hogy a lakossággal a weben keresztül is kapcsolatot ápoljon. Ebből a szempontból a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP teljesítménye sem tűnik példaértékűnek. A kormányzati kezdeményezés kritikája, sőt elutasítása jellemzi, miközben maga is folytat konzultációt. Az Ajánlat Magyarországnak – Párbeszéd a Nemzetért (PN) nevű kezdeményezés 2012 nyarán és őszén zajlott, amelynek eredményeit a szervező azóta publikálta is. Ez alapján 1-2 hónap alatt 12 vitatémára legfeljebb 95 főtől 348 (olykor igen részletes) megjegyzés, valamint – a Facebookon keresztül – 1400 „tetszés” érkezett.

Ami érdekes: a vitatémák egymás után kerültek publikálásra, így némelyik véleményezésére csak bő egy hónap jutott, másokéra kétszer ennyi. Az időtáv hosszával közepes pozitív korrelációt mutat a tetszések száma, de enyhén negatívat (gyakorlatilag semmilyet) a hozzászólók, valamint a hozzászólások száma. Ez arra utal, hogy a kevés aktív résztvevő gond nélkül odatalált a fórumhoz, és gyorsan kifejtette véleményét, míg nagyobb (bár kevésbé agilis) közösséghez csak a Facebook oldalain keresztül jutott el a kampány. Szakértőkkel készített interjúk is elérhetők a Youtube-on, de itt még nem láthatók hozzászólások: valódi párbeszéd nem alakult ki – talán ez a kezdeményezés is túlságosan irányítottnak tűnik?

Az eltérő módszerek eredményei

Észre kell vennünk, hogy a két fenti megközelítés különbözőképpen próbálja bevonni a polgárokat a szakpolitika-alkotásba. A kormányzat zárt kérdéseket tett föl, az ellenzék pedig vitára invitált. A NK minden polgárt megszólított (a visszatérési arány a piackutatásokra jellemző 10% körül mozgott), a PN viszont nem várt sokat a válaszokra. Az NK kampányai egy témakörre koncentráltak, a PN számos egymástól független témát érintett.

A különbségek egyik oka, hogy kormányzati, illetve ellenzéki szerepből a jogalkotási folyamatnak (hagyományosan: szakpolitikai problémák azonosítása; napirendre vétel; előkészítés; elfogadás; végrehajtás; hatásvizsgálat) más-más szakasza elérhető, illetve hangsúlyos. A kormány napirendre vett, szakmailag előkészített (ahogy a kritikusok megjegyzik, egyes esetekben a NK „futamideje” közben elfogadott) javaslatokról kérdezte meg az embereket. Az ellenzék jórészt a folyamat két végén lehet aktív: a társadalmi kihívásokra, illetve az ezeket kezelni hivatott érvényes szabályokra tud reflektálni, miközben az (alternatív) jogszabályok előkészítésébe fektetett munka könnyen kárba veszhet.

Adódik a kérdés, nem lehetne-e olyan eszközt biztosítani a polgároknak, amely a szakpolitika-alkotás minden szakaszában tájékoztatná őket és kikérné a véleményüket.

Puzzled by Policy?

Vizsgáljunk meg egy harmadik részvételidemokrácia-eszközt is! Az EU támogatásával Magyarországon is elindult az ingyenesen használható Puzzled by Policy (PbP) platform kísérleti üzeme. A nemzetközi együttműködésben zajló projekt a szakpolitika-alkotás egy olyan, alternatív modelljére is alapoz, amely jobban figyelembe veszi a szakaszok szokásos sorrendjének gyakori felborulását, és a szélesebb tömegek részvételét. Az ún. „Multiple Stream” modell fogalmaival közös pontokat kell találni az ún. probléma-folyam (mi foglalkoztatja az embereket?), a szakpolitika-folyam (milyen szakértői erőfeszítések zajlanak?), valamint a politika-folyam (mely kérdéseknek van jelentős befolyása a politikai érdekcsoportok pozíciójára?) között. Az ilyen hármas konstelláció nyitja meg a lehetőséget – a „szakpolitika ablakot” – a szabályozás jelentősebb fejlesztései előtt.

A platform négy eszközre, technikára támaszkodik, melyek funkciója a tájékoztatás, a konzultáció, illetve a polgárok megerősítése (empowerment).

1. A Policy Profiler (PP) egy módosított, kvízszerű szavazástámogató eszköz. A NK-hoz hasonlóan zárt kérdéseket tesz föl. A pilot keretében egy témakörre fókuszál, jelen esetben a bevándorláspolitikára. Mind a 15 föltett kérdés voltaképpen egy javaslatot fogalmaz meg, amelyre az egyetértés mértékének megadásával lehet reflektálni. A kvíz végére a felhasználó betekintést nyer a téma aktuális kihívásaiba, valamint megtekintheti, hogy válaszai alapján mely (korábban szintén megkérdezett) párt, valamint érintett civil szervezet álláspontjához áll legközelebb, valamint hogy hol helyezkedik el (más válaszadókhoz képest is) egy olyan koordináta-rendszerben, amelynek két tengelye a bevándorlók számosságát, illetve jogait jelképezi.
2. A U-debate egy strukturált vitafórum, konzultációs eszköz. Bárki megtekintheti, de hozzászólni csak regisztráció után lehet (ehhez kitalált név is megadható). Specialitása abban áll, hogy minden hozzászólást már a beküldőjének be kell sorolnia a néhány típus valamelyikébe, és a különféle típusú bejegyzések csak szabályos, a viták természetét modellező rendben kapcsolódhatnak egymáshoz. A hozzászólások típusai: fölvetés (a téma alábontása, valamilyen kérdésre, problémára utal); javaslat (a fölvetéshez több alternatív javaslat kapcsolható); indoklás, érv (a javaslatok alátámasztására szolgál); ellenérv (a javaslatokat gyengítő, cáfoló állítás); megjegyzés (bármely típusú hozzászólást semleges módon kiegészítő információ).
3. Fontos technika a döntéshozói visszacsatolások megszervezése. Ez biztosítja, hogy a fenti eszközök használatának eredménye gyorsan áttekinthetően a kormányzat rendelkezésére álljon, majd a döntéshozók, közszolgák érdemben reagáljanak ezekre az eredményekre, így biztosítva a polgárokat arról, hogy érdemes a platformon megnyilvánulniuk. A döntéshozók üzeneteire szintén lehet reagálni.
4. Végül, a projekt törekszik a platform eseményeinek, lehetőségeinek minél szélesebb körű megosztására. Ennek eszköze a közösségi médiákon való posztolás, a Facebook jelenlét, valamint egy, a kvízt bármely honlapon megjeleníteni képes widget alkalmazása.

Hogyan áll(hatna) össze a Puzzled by Policy eszköztára szakpolitika-alkotássá? Többféleképpen. A PP alkalmas a kormányzat (vagy önkormányzati képviselő-testület) szakmailag előkészített jogszabálytervezetével kapcsolatban a lakosság szondázására (mint a NK), és a legvitatottabb kérdések átvihetők a U-debate fórumára. A Policy Profilerrel vissza lehet nyúlni a műfaji eredethez is: valamely pártfüggetlen, hozzáértő, a polgárok bizalmát élvező civil szervezet koordinálásával megoldási alternatívák tágabb körét is fel lehet kínálni.

Megtörténhet az is, hogy először a vitafórumon merül fel egy megoldatlan probléma. Egy ilyen alulról jövő kezdeményezés a strukturált vitában jól áttekinthető formát nyerhet. A kialakuló vitafát nem, vagy a máshol megszokottnál kevésbé terhelik ugyanazon érvek számtalan, csak megfogalmazásban (és indulatokban) különböző változatai. Letisztulhatnak azok a kulcsfontosságú, pró és kontra érvekkel alátámasztott kérdések, amelyeket a Policy Profiler kvízén keresztül szélesebb, de passzívabb körben is érdemes föltenni – ezáltal a döntéshozók nagyobb kör véleményét érzékelhetnék. A jelentős részvételt mindeközben a közösségi média aktivitás segítené. Végül beszélhetünk középről szerveződésről is: akár civil, akár politikai szervezetek szűk tagszervezete felépítheti a vitafórumon saját érvrendszerét, amelyet aztán a nyilvánosság elé tár...

A Puzzled by Policy platformnak vannak gyerekbetegségei. A kvíz mögötti számítások nincsenek azonosítva, kifejtve, noha egyes tanulmányok szerint világszerte – különböző eredményekkel – többféle algoritmust is használnak az „Önhöz legközelebb álló párt” megtalálásához. A vitafórumba még kevesen írtak, talán mert a bevándorlás témája nem túl népszerű Magyarországon. Az idegen nyelvű posztok gépi fordítása sajnos nem jobb, mint amihez a weben hozzászokhattunk. Ennél zavaróbb, hogy úgy tűnik, a felhasználók eléggé esetlegesen kategorizálják a hozzászólásaikat – és ezt a platform megengedi... Mégis, a PbP talán rávilágít az e-részvételben rejlő lehetőségekre, és elmondhatjuk, hogy elméleti hátterével és eszközrendszerével többnyire a hazai gyakorlat előtt jár.

A jövő szelei?

Manapság a platform fogalma új lendületet kap, amennyiben a „karcsú” kormányzatok által vezényelt, a közügyek megoldásában érdekelt felek párbeszédét és együttműködését támogató, ösztönző webes infrastruktúrákat értjük alatta. Legalábbis így érvel Janssen és Estevez 2012. decemberi tanulmánya. E szerint az infokommunikációs technológiákat e-szolgáltatások kialakítására használó e-kormányzat kb. 1998-tól datálható mozgalma már a múlté. Nem aktuális már a 2005-től létező t-kormányzat (t-government, tansformational government) sem, mely a háttérfolyamatok és szervezeti megoldások reformját tűzte ki célul. 2010 óta a l-government (lean = karcsú kormányzat) az adekvát jelszó, melynek célja a pénzügyi válság és az egyre igényesebb polgárok harapófogójában nem lehet más, mint hogy: „kevesebbel többet!”.

Egy jó platform sok közadatot publikál, teret enged a profitorientált alkalmazásfejlesztők termékeinek és átjárást biztosít a népszerű magánplatformok (közösségi hálók) felhasználói számára. Mindez lehetővé teszi, hogy aktív felhasználók (polgárok, civil szervezetek, hivatalok) kritikus tömege jelenjen meg, akik együtt (a crowdsourcing filozófiája mentén) hatékonyan segítik a közfeladatok ellátását – beleértve a szakpolitika-alkotást. Működtetője az állam, mely kijelöli a platform célját, ösztönzi a résztvevőket, de közben engedi, hogy az igények és a ráépülő technikai megoldások függvényében szabadon fejlődjön.

Ideális t-kormányzati platform – mely igazán meggyőzően „többet” ér el a hagyományos megoldásoknál – még nem született, de a szerzők említenek néhány ígéretes kezdeményezést (és részben a PbP is beleillik a sémába). Ugyanakkor valóban egyre „kevesebbel” el lehet elindulni, pl. bárki ingyen indíthat Crowdmap platformot, amellyel adott téma eseményeinek feltérképezését, dokumentálását, vizualizációját lehet kezdeményezni egy érintett közösségnél (pl. választások vagy katasztrófahelyzetek monitoringja, vagy szinte bármilyen hálózatépítés).

A részvételi demokrácia berkeiben valójában előfordulnak radikálisabb elgondolások is. A nemrég alakult magyar Kalózpárt által is propagált likvid demokrácia modell például azt tűzi ki célul, hogy bárki bármely kérdésben bármikor közvetlenül, ügydöntő módon szavazhasson (vagy bármikor visszavonható módon bárkire delegálhassa szavazati jogának bármely részét). Mások arra mutatnak rá, hogy létező platformok segítségével manapság könnyen, olcsón, nagy rendszerességgel kivitelezhető egy véleménynyilvánító népszavazás – ámbár megint mások szerint nagyon kell vigyázni, hogy a bonyolultabb kérdésekben ne alultájékozott tömegeké legyen az utolsó szó.

Ötletekből és kezdeményezésekből nincs hiány – mintha a demokrácia „piacán” is feltűnne a „teremtő rombolás” (disruptive innovation) jelensége. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mely „szolgáltatók” mennek elébe a „fogyasztói” igényeknek, azaz a rombolás csak a hagyományos terméket (a politika iránt amúgy is érdeklődőkre koncentráló konzultációs formákat) szorítja háttérbe, vagy ezek kínálatának a hagyományos szereplőit (pártokat) és elosztóit (a médiát) is. Így nehezen védhető, ha a politikai elitek a jelenlegi demokráciamodellhez könnyen illeszthető online eszközöket sem igyekeznek hasznosítani. Pedig ezek gazdaságosak, megerősítenék a beléjük vetett bizalmat, és olyan nyelven szólnának a polgárokhoz, amelyet már a mai információs társadalomban is egyre többen értenek és elvárnak.